Newton Heath megalakulása után a North Roadon lévő pályán játszotta meccseit, de a vendégcsapatok gyakran panaszkodtak, amiért az egyik kapunál „mocsár” volt, a másiknál meg „több volt a kavics, mint egy kőbányában”. Öltöző sem volt, a játékosok a tíz percre lévő kocsmában vették fel szerelésüket, de ez nem mehetett így tovább egy ligacsapatnál.

1893-ban átköltöztek a Claytonhoz közeli Bank Streetre. A helyzet itt sem volt sokkal jobb, alig néhány fűcsomó volt a homokos talajon és alig lehetett látni a füsttől, ami a szomszédos gyárból jött. Egy alkalommal a Walsall Town Swifts nem volt hajlandó pályára lépni itt a körülmények miatt, ezért a gondnok leterített egy réteg homokot, így megrendezésre kerülhetett a meccs. A Swifts 14-0-ra kikapott, később tüntettek az eredmény ellen a pálya állapota miatt. A találkozót újra le kellett játszani, a vendégek ezúttal is vesztettek, 9-0-ra.

1902-ben közel került a csődhöz a Heath és a végrehajtók bezárták a Bank Streetet. A klub az utolsó pillanatban megmenekült, de szükségük volt egy pályára, melyet ideiglenesen hazai meccseiken használhattak. A választás a szomszédős Hauphrey-ben lévő létesítményre esett.

A pénzügyi segítség után a már Manchester United néven futó csapat még mindig saját otthont keresett. 1909 áprilisában nagyobb földterületet vásároltak körülbelül 60 000 fontért. Ezután Archibald Leitch építészt bízta meg az elnök az új stadion (Old Trafford) megtervezésével és 30 000 fontot adott neki az építési munkálatokra. Az avatóra 1910. február 19-én került sor egy Liverpool elleni meccs keretében, melyet a United 4-3 arányban elveszített. A költözés nem is jöhetett volna jobbkor, néhány nappal az után, hogy lejátszották utolsó mérkőzésüket a Bank Streeten, a főlelátót lerombolta egy vihar.

1941. március 11-én, amikor a németek Angliát bombázták, két találat érte az Old Traffordot is, a legnagyobb lelátó szinte megsemmisült. 1949-ben kezdődött az újjáépítés, aminek idejére ki kellett költözniük. Közel tíz évig a Manchester City pályáját, a Maine Roadot használták. Az éves bérleti díj közel 5 000 font volt. Az építési munkálatokra 22 278 fontot kaptak a Vörös Ördögök egy háborús károk helyreállítását segítő szervezettől.

Az első komolyabb felújítás keretében a Stretford End és a nézőtér keleti fele fölé tető került, de a régi stílusú tartószerkezetek gátolták a pályára való rálátást. Ennek kiküszöbölése érdekében újabb átalakításokra volt szükség, melyek csak az 1993/94-es szezonra készültek el.

A reflektorok felszerelésére az 1950-es években került sor, ekkor négy, 55 méter magas oszlop került a pálya négy szegletébe, melyekben egyenként 54 reflektor volt. Ez 40 000 fontjába került a csapatnak. A régi világítórendszert 1987-ben leszerelték, és egy sokkal modernebbet építettek be. Az új világítótesteket a tetőbe szerelték be, ezek máig használatban vannak.

1990-ben, a Hillsborough-katasztrófa után elrendelték, hogy minden élvonalbeli csapat stadionjában csak ülőhelyek lehetnek. Emiatt az Old Trafford befogadóképessége 44 000 főre csökkent. 1995-ben az északi lelátót háromemeletesre bővítették, további 11 000 helyet létrehozva. Ezután folyamatos átalakítások következtek, a legutóbbi 2006-ban ért véget, amikor 68 000-ről 76 212-re nőtt a befogadóképesség.